Élménybeszámoló az erdélyi kirándulásról
A 7. osztály egy olyan pályázati lehetőséget kapott, hogy háromnapos erdélyi kiránduláson vehettünk részt. A kirándulást rengeteg készülődés előzte meg: filmnézés, önálló felkészülés, power point-bemutatók, előadások, rajzolások, kvízek,totók kitöltése.
Az első állomás Nagyváradon volt ahol, Szent László hermáját néztük meg a Püspöki Székesegyházban és a Körös- menti múzeumot tekintettük meg. Az Ady Múzeumban sok érdekességet tudtunk meg a költő életéről. Miközben sétáltunk nagyon meleg volt, ezért egy szökőkútnál hűsöltünk, és fagyiztunk. A történelmi Erdély határát, a Királyhágót is meglátogattuk, ahonnan csodálatos látványként tárult elénk egész Erdély. Délután a Házsongárdi temetőben emlékeztünk meg két híres személyünkről. Miután a szállásra értünk tettünk egy sétát a Túri hasadékhoz, ami rendkívüli élmény volt! Vacsora után dramatikus játékot tartottunk a Hunyadiak koráról, ami közben nagyon jól szórakoztunk és rengeteget nevettünk.
Másnap végigjártuk a sziklás, meredek, csúszós, kavicsos gyógynövényekkel teli Tordai-hasadékot, nagyon izgalmas és egyben gyönyörű út volt ez. Elmentünk a tordai sóbányába, ahol nagyon hideg volt, és párás sós levegőt szívtunk magunkba. Gyulafehérváron a Majláth Gusztáv Líceum diákjai tartottak nekünk egy érdekes, szépen megfogalmazott előadást, majd közös megemlékezésen vettünk részt. Sötétedéskor a magyarigeni szállást vehettük birtokunkba, vacsora után az ottani templomba néztünk szét és megemlékeztünk Trianonról is, nagyszerű élmény volt a magyar Himnusz és az erdélyi Himnusz közös eléneklése is . A nagy fáradság ellenére sokáig fennmaradtunk és jól mulattunk.
Harmadnap Vajdahunyad várába érkeztünk, ahol körüljártuk a várat és megcsodáltuk az akkori építészetet, a régi kort. Magos Déva várához egy telekabinnal jutottunk fel, ami meredek volt, de ennek ellenére sokaknak tetszett. Felmentünk a várhoz, ahol a messzi tájat csodáltuk meg, miközben eljátszottuk a Kőmíves Kelemenné balladáját. Később az árvaházhoz buszoztunk, ahol egy kedves, jószívű hölgy fogadott minket és beszélt a munkájukról, mesélt a gyerekekről… miközben hallgattuk, éreztük hogy szereti a hivatását és sütött róla a jóság. Ezek után a ’48-as szoborcsoportot kerestük fel, megemlékezés gyanánt, ahol a vértanúkról tartottunk kiselőadást. Hazafelé a buszon jó volt a hangulat, és egy életre szóló élménnyel tértünk haza.
Hálás szívvel köszönjük, hogy mi is részesei lehettünk ennek a pályázatnak és ezáltal eljuthattunk , a MI Erdélyünkbe, Romániába.
1. csoport tagjai:
Pataki Tímea
Hajagos Veronika
Bódog Patrícia
Medgyesi Melinda
Nyúl Krisztián
Rada Dániel
Az első állomás Nagyváradon volt ahol, Szent László hermáját néztük meg a Püspöki Székesegyházban és a Körös- menti múzeumot tekintettük meg. Az Ady Múzeumban sok érdekességet tudtunk meg a költő életéről. Miközben sétáltunk nagyon meleg volt, ezért egy szökőkútnál hűsöltünk, és fagyiztunk. A történelmi Erdély határát, a Királyhágót is meglátogattuk, ahonnan csodálatos látványként tárult elénk egész Erdély. Délután a Házsongárdi temetőben emlékeztünk meg két híres személyünkről. Miután a szállásra értünk tettünk egy sétát a Túri hasadékhoz, ami rendkívüli élmény volt! Vacsora után dramatikus játékot tartottunk a Hunyadiak koráról, ami közben nagyon jól szórakoztunk és rengeteget nevettünk.
Másnap végigjártuk a sziklás, meredek, csúszós, kavicsos gyógynövényekkel teli Tordai-hasadékot, nagyon izgalmas és egyben gyönyörű út volt ez. Elmentünk a tordai sóbányába, ahol nagyon hideg volt, és párás sós levegőt szívtunk magunkba. Gyulafehérváron a Majláth Gusztáv Líceum diákjai tartottak nekünk egy érdekes, szépen megfogalmazott előadást, majd közös megemlékezésen vettünk részt. Sötétedéskor a magyarigeni szállást vehettük birtokunkba, vacsora után az ottani templomba néztünk szét és megemlékeztünk Trianonról is, nagyszerű élmény volt a magyar Himnusz és az erdélyi Himnusz közös eléneklése is . A nagy fáradság ellenére sokáig fennmaradtunk és jól mulattunk.
Harmadnap Vajdahunyad várába érkeztünk, ahol körüljártuk a várat és megcsodáltuk az akkori építészetet, a régi kort. Magos Déva várához egy telekabinnal jutottunk fel, ami meredek volt, de ennek ellenére sokaknak tetszett. Felmentünk a várhoz, ahol a messzi tájat csodáltuk meg, miközben eljátszottuk a Kőmíves Kelemenné balladáját. Később az árvaházhoz buszoztunk, ahol egy kedves, jószívű hölgy fogadott minket és beszélt a munkájukról, mesélt a gyerekekről… miközben hallgattuk, éreztük hogy szereti a hivatását és sütött róla a jóság. Ezek után a ’48-as szoborcsoportot kerestük fel, megemlékezés gyanánt, ahol a vértanúkról tartottunk kiselőadást. Hazafelé a buszon jó volt a hangulat, és egy életre szóló élménnyel tértünk haza.
Hálás szívvel köszönjük, hogy mi is részesei lehettünk ennek a pályázatnak és ezáltal eljuthattunk , a MI Erdélyünkbe, Romániába.
1. csoport tagjai:
Pataki Tímea
Hajagos Veronika
Bódog Patrícia
Medgyesi Melinda
Nyúl Krisztián
Rada Dániel
