Határtalanul Torockón és környékén

 2019 június 04 - 11:20:37 | Szutor Sándor

1. nap
Április 27-én hajnalban indultunk Szentkirályról egy nagy busszal, majd felvettük a nyárlőrinci hetedikeseket és velük együtt vágtunk neki a hosszú útnak. Az első erdélyi területen lévő település mellyel megismerkedtünk Nagykároly volt. A Károlyi kastélyt néztük meg először. Ott találkoztunk az idegenvezetőnkkel, aki a négy napon végig velünk volt.
A vár egy részében ma múzeum és könyvtár működik.
Ebben a városban, az Aranyszarvas fogadóban látta meg először Petőfi Sándor Szendrei Júliát. Az ő szobrukat is megnéztük a főtéren.
Utazásunkat folytattuk Érmindszentre, ahol Ady Endre szülőházát kerestük fel. A három helyiségből – konyha, tisztaszoba, hálószoba – álló épületben láthatók a család régi bútorai. A szülőház 1953-ban leégett, de visszaállították az eredeti állapotát. 1900-ban bővült a telek az új házzal, amely nagyságrendekkel nagyobb kényelmet biztosított a család számára. Öt látogatható terme számos eredeti állapotban megőrzött tárgyat őriz.
Ezután Zilahra utaztunk Wesselényi kollégiumot néztük meg, erre a kollégiumra emlékszik Ady az „Üzenet egykori iskolámba” című versében. A kollégium előtt található a költő szobra.
Tovább utazunk a szállásunkra, Torockóra.
2. nap
Reggeli után megismerkedtünk Torockó központjával, és megnéztük a néprajzi múzeumot. Torockó az egyik legszebbnek tartott erdélyi település. Különös figyelmet érdemel gazdag népviselete, hímzései és bútorfestészete, valamint az 1870-es évek tűzvészei után épült szász stílusú "fehér házai". A falu mellett 1130 méter magasra tornyosul Erdély egyik legjellegzetesebb sziklatömbje, a néphit szerint emberalakot megmintázó Székelykő. Torockó, Erdély egykori legjelentősebb vasműves központja ma a Világörökség része. A falu ékességét jelentő kétablakos fehér házakat az UNESCO évente anyagi támogatásban részesíti, karbantartás céljából. Torockó főterén található a Néprajzi Múzeum, amelyben a falu ékességeit, a festett bútorokat, a háztartási eszközöket, a keresztszemes és rámán varrott kézimunkákat, a népviseletet, a vasművességhez használt tárgyakat és régi fényképeket tekintettük meg.
Ezután Kolozsvárra indultunk, ahol a központban sétálva megismerkedtünk Mátyás király szobrával és szülőházával, elsétáltunk a Farkas utcai református templomhoz, és megnéztük a templom közelében található Szent György szobrot.
Tovább utaztunk Tordára, ahol a sóbányát néztük meg. A sóbánya napjainkban turisztikai központ, gyógyhely.
A barlang régi kamráiban nyaranta fürdésre is lehetőség nyílik. Ha csak gyönyörködni szeretnénk a természetalkotó erejében, megtehetjük azt a Rudolf tárna észak-nyugati oldalán látható óriási sócseppkövek lenyűgöző formáin. A furcsa alakzatok akár három méteresre is meg tudnak nőni, aztán a földre zuhannak saját súlyuktól fogva.
A sóbánya meglátogatása után majd egy könnyű túra keretében a Tordai hasadék sziklái között sétálunk.
3. nap
Ezt a napot, csak a természetnek szenteltük, pontosabban a természetjárásnak. Busszal elutaztunk a közeli Torockószentgyörgyre és felmásztunk a Torockay vár maradványaihoz. Gyönyörű kilátás tárult elénk.
Innen visszamentünk Torockóra és egy kis pihenő és kürtőskalácsozás után elindultunk a Székelykőhöz. A Székelykő Torockó mellett 1130 m magasra tornyosul. Erdély egyik legjellegzetesebb sziklatömbje, a néphit szerint emberalakot formáz. Torockón kétszer kel fel a Nap: miután felbukkan keleten, egy időre eltűnik a Székelykő méltóságteljes sziklatömege mögött, majd onnan kikerülve újabb napfelkelte tanúi lehetünk.
A hosszú túra után este még elmentünk a főtéren található Kis Szent Teréz Gyermekotthonba. Olyan gyerekek élnek itt, akiket a szüleik nem tudnak megfelelően nevelni. Iskolai szünetekben hazamehetnek a szülőkhöz, de bent is maradhatnak, ha akarnak. A kertben növényeket termesztenek és állatokat is tartanak. Vittünk nekik ajándékokat, főként tartós élelmiszereket, édességet és a nyárlőrinci Olympos cég is küldött nekik üdítőket.
Este még jót sétáltunk a faluban, ajándéktárgyakat vásároltunk és fociztunk a lejtős köves utcán.
4. nap
Összecsomagolás és reggeli után elindultunk Nagyenyedre, hogy megnézzünk a Bethlen Gábor kollégiumot. Az iskola történelmét számos irodalmi alkotás dolgozta fel. Talán legismertebb közülük Jókai Mór regénye, „A nagyenyedi két fűzfa” . Körbesétáltunk az udvaron és felmehettünk az emeletre is, ahol régi tablókat nézegettünk.
Innen Gyulafehérvárra mentünk. Gyulafehérváron megnéztük a székesegyházat, melyet Szent István alapított. Ez a székesegyház az erdélyi püspökség, majd az 1991-ben érsekség rangjára emelt főegyházmegye széktemploma. 1991 óta az épület a Gyulafehérvár történelmi központja helyszín részeként a Világörökség javaslati listáján szerepel.
A székesegyház főbejáratától balra a kórust tartó első oszlop előtt Fráter György sírja látható. A déli mellékhajó nyugati részében a Hunyadiak sírjai, illetve azok maradványai láthatók. Koszorút helyeztünk el a Hunyadiak sírjánál.
Következő megállónk Déva volt. Déva vára egy 250 méter magas sziklán helyezkedik el. Évtizedekig romos állapotban volt, az utóbbi pár évben újították fel. Felvonóval jutottunk fel a bejárathoz, majd sétáltunk a felújított részeken. Szép kilátás nyílott a városra és a Maros folyó kanyarulatait is láthattuk. Ennek a várnak az építéséhez fűződik a Kőmíves Kelemenné népballada.
Csepergő esőben indultunk tovább Aradra, ahol az aradi vértanuk kivégzésének a helyét keressük fel. Az aradi Szabadság-szobor Zala György alkotása, amelyet 1890-ben avattak fel Aradon. Szakadó esőben értünk oda és egy koszorút helyeztünk el vértanúink emlékhelyén. Emlékezetes és hasznos négy napot töltöttünk Erdélyben.
Képek!
Comments are turned off for this item | Up! | Nyomtatóbarát változat